Amikor új helyekre utazom, a “kötelező” látványoságokon túl, én kíváncsi vagyok a helyi sajátságokra is. Ami számomra azt jelenti, hogy betekinteni és átélni azt, ahogy a helyiek élnek. Nem a turistákat megcélzó bevásárló utcákra, a túlon túl tradicionális éttermekre és kávézókra vagyok kíváncsi. Persze megnézem azokat a híres nevezetes múzeumokat, épületeket, tereket és nagy múltú éttermeket vagy kávézókat, de szeretek belesni a kis mellék utcákba, a külső kerületekbe, ahol látok valami olyat is amit az útikönyvekben nem említenek!

De ahhoz, hogy a valódi hétköznapokba beleláthasson az ember, vagy hónapokat kell, hogy eltöltsön az adott helyen, vagy van egy jó jó idegenvezetője, aki már több éve él a városban. Mint például az én baratáim. Akik jól ismerve engem, megérkezésemet követő másnap reggel egyből a helyi piacra vittek ki. Micsoda szerencse, hogy csak néhány utcára laknak a Brunnenmarkt –tól. Mint a gyerek a karácsonyfában, úgy gyönyörködtem én is a standok kínálataiban. Volt itt minden. Olyan is amit még éltemben nem kóstoltam, de nem is láttam.

 

Brunnenmarkt 14
A fűszeresnél legalább fél órán válogattam, egyik másikról azt sem tudtam mire használják! Aminek nagyon megörültem a tisztított pisztácia és a szárított rózsaszirom. Mert ezeket régóta vadásztam már otthon! Azóta, amióta láttam Arianna Bundy egyik tortáját ezekkel dekorálta. A fehér tortakrémen a zöld és rózsaszín színek annyira jól mutattak!

A másik ami levett a lábamról a tandori kemence. Persze ettem már naan lepényt, mert imádok az indiaiban enni. De itt látványkonyha volt. A szemem előtt gyúrták a tésztát, nyújtották, pörgették, a kemence oldalfalán megsütötték … és frissen a kemencéből nyomták a kezembe! Csak azért vagyok annyira odáig ezért mert az egyik kedvenc filmemben ‘Az élet ízei’ egy jelenetében is tandori kemencéznek. Egy indai barátnőm azonban felvilágosított, hogy Indiában ezeket töltve árulják.  Egyébként otthon az éttermekben is különböző fűszerezéssel lehet rendelni.

tandori brot

Én még órákig el tudtam volna mászkálni a piacon, de éhesek is voltunk és még kávét sem ittunk. Úgyhogy elindultunk a belváros felé, azért sétáltunk egyet a Mariahilfestrasse-n is, ahol beugrottunk egy vegán kávézóba. Ez még a barátaimnak is új volt.  Freiraum Deli vegán sütiket, raw vegán fagyikat, joghurtokat müzlikkel és vegán szendvicseket kínál. Nekem még viszonylag új ez a vegán vonal, de ismerkedem vele. Kóstolom és tesztelgetem a sütiket például, mert nagyon érdekel, a mód ahogyan ezek készülnek, ahogyan a vegán alapanyagok egymásra reagálnak. Borzasztó finom sütiket ettünk. De amivel leginkább megvettek, hogy minden újrahasznosítható: az evőeszközök, a tányérok, poharak, csészék.

 

Azért a szokásos bécsi ebéd nem maradhatott el. Úgyhogy beültünk a Plachutta -ba, ahol a barátaimra bíztam a választást, kóstoltassanak meg velem valami nagyon helyit, nagyon hagyományosat. Az egyik ilyen a bécsi szelet volt. Jó oké rántott húst bárhol kap az ember, de Bécsből akkor sem mehetsz el úgy, hogy nem ettél egy jó bécsi szeletet.

A leves viszont abszolút új volt nekem. Marhahúsleves, ami Tafelspitz néven fut Ausztriában. Nem egy egyszerű húslevest kapsz. A levesbe vékony csíkokra vágott sós palacsinta tésztát tesznek. A főtt húst és zöldségeket pedig külön tányéron szervírozzák, amit leves után, de még a főétel előtt fogyasztanak pirított burgonyával és két féle – almás tormás és metőlahagymás – szósszal fogyasztanak.


Ha egy adag levest rendeltek két tányérral az bőven elég lesz két főre. Mi még küldtünk is vissza belőle.

Mindezek után sem mondtunk le a desszertről, úgyhogy rendeltünk egy nagyon guszta mamohr kuchen-t. Ennyire édes valamit még életemben nem ettem, de ezt is feleztük, mert tényleg hihetetlen kiadós volt az ebéd.

Hogy lemozogjuk kicsit az ebédet elsétáltunk a Rathausplatz –ra, ahol gondoltuk megpihenünk majd egy kicsit. Nem sikerült! És azt sem értem, hogy hogy lehet nekem ekkora szerencsém! Épp nemzetközi film és streetfood fesztivál volt a parkban! Enni természetesen nem tudtunk, pedig minden nagyon ínycsiklandó volt. Volt thai, török, osztrák konyha, amerikai palacsinta, goffri csodák és frissen facsart elképesztő guszta gyümölcslevek és limonádék. Úgyhogy körbejártuk a fesztivált, lefotóztunk mindent, majd vettünk egy limonádét és megnéztünk egy rövidfilmet.

…Egyszer csak megtanulom, hogy ehetnék kevesebbet is!

 

Előző bejegyzés

KÓKUSZOSPISKÓTA

Következő bejegyzés

MÜZLISZELET